2005. 05. 20-21. - péntek szombat
Miután Tibor barátom sikeresen elintézte otthon a kis családjánál a kikérőt és erre a két napra eltávot kapott, számomra ez már
fél győzelmet jelentett, mert sajnos mostanában nagyon keveset tudtunk együtt terepjárózni. Az a feladat ami ránk várt
egy rutinos kihívást jelentett mindkettőnknek, mivel Tibi is nagy pontkereső és én is mostanában edzett állapotban vagyok.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az hogy az ódaúton egyszer csak egy vám-toll tábla hívta fel a figyelmünket, hogy valószínű
eltévesztettük az útirányt valahol, amit gyorsan lereagáltunk és az utolsó 15km-t már terepen tettük meg, amolyan
bemelegítésként. A startnál az elsők között voltunk akik táborhelyet kerestek és sátrat állítottak. Közben Ro-bikáék,
Zoliék és Bagoolyék is megérkeztek. Nevezés és regisztráció után tűzrakással és egymás ugratásával töltöttük az időt.
Miután besötétedett a rajtnál felsorakoztunk és vártuk az indítást. A szervezők a nevezésnél elkérték a GPS készülékeket
és feltöltötték rá a pontokat, ami az éjszakai szakasznál 36 darabot jelentett.
A pontok megtalálására 4 óránk volt amit egy órával meghosszabbíthattunk, de az már percenként 10 hibapontot jelentett.
Tehát ha tíz percen belül kettő KP-t sikerül begyűjteni, akkor érdemes ezt a plusz időt kihasználni, mivel egy KP 100 pontot
ért. Az első ponthalmaz 40km-re volt a starttól. Így amíg odaértünk egy rögtönzött begyűjtési sorrendet állítottam fel.
Közben meg mértük az időt, hogy mennyi kell majd a visszaútra, hogy szintidőn belül célba érjünk. Az időjárási viszonyok
jók voltak a terep homokos, a szintkülönbség meg a nullához közelített. Tibor vezetett én meg diktáltam mikor merre
próbáljon haladni. Úgy szedtük össze a pontokat, mint videojátékban a pac-man figura. Minden pontnál egy kérdés volt
feltéve amire csak az tudott helyesen választ adni, aki a megadott ponton figyelmesen körűlnézett. Többször kellett egy
számot leolvasni vagy valamit megszámolni és azt feljegyezni a menetlevélbe. Az egyik helynél gyanúsan rossz kérdés volt
feltéve, mert nem találtunk rá választ. Szerencsére hamar rájöttünk, hogy a kérdések egy sorral el vannak csúszva a
pozíciókhoz képest. Orvosoltuk a problémát és folytattuk a pontkeresést. Csak térképen jelölt földesúton közlekedtünk
és vigyáztunk, hogy a lehető legkevesebb kárt tegyük az utakban. Amit nem volt nehéz tartani, mert a száraz homokot
nehéz lett volna hazavágni. A pontok felét már be is gyűjtöttük, amikor az órára néztem és láttam, hogy indulni kéne
vissza. A vissza úton egy rakás pont mellett haladtunk el, de nem mertünk kockáztatni, mert sejtettük, hogy nem tudunk
tíz percen belül többet összeszedni, akkor meg minek törjük magunkat. Így is 16 percet késtünk a tervezetthez képest.
Nem baj. A táborhelyre érve mi voltunk az elsők akik beértek. A tüzet újra élesztettem, majd egy kis beszélgetés mellett
vártuk a többieket, akik nem nagyon akartak megérkezni. A következő napra tekintettel mi elmentünk aludni.
Reggel korán kelt a nap és ébresztett minket. Némi összeszedelőzködés után Szegedre mentünk egy áruház parkolójába, mert
ott volt a találkozó megbeszélve. Onnan a kocsissereg átvonult egy a versenyt támogató cég udvarába fotózás céljából,
ahonnan a rajtot is kikiáltották. A nappali futamon már 149 pont volt megadva amiből három off-road pont. Az első
pontnál rögtön ez előző napi félrecsúszott menetlevél esete állott fent, amit telefonon jeleztünk is a szervezők felé.
A sűrűn egymás mellett lévő pontokat sorra egymás után cserkeltük be és nagy tempóban haladtunk a soron következőre.
Mikor Tibi vezetett és én navigáltam az épp keresendő pont elérése közben már a következőket mértem fel, így amikor a
pontra értünk volt hogy még lassítani se kellett mert látható volt a KP kérdésre adandó válasz. Ilyenkor csak annyit
mondtam, hogy tovább! Enni és inni menet közben volt lehetőség, mert a rendelkezésre álló idő szorosra volt szabva.
Olyan dél körül lehetett, amikor elértünk egy off-road pontot. A pályabíró elmondta a szabályokat és vártunk,
hogy sorrakerüljünk. Egy kb. tíz méter átmérőjű két-három méter mély gödör volt a speciál amibe be kellett menni,
majd ki.
A bemenetelt egy meredek lejtőn kellett bemutatni, aminek az alján süppedős homok várta az érkezőket. Az előttünk
lévő Micsu csúnyán elásta magát és a saját csörlőjével sem tudott kiszabadulni. Végül belátta, hogy nincs más hátra
mint a hátra menet. Elfogadták és kérték is a segítségünket, amit egy csörlőzésből meg is kaptak. A pályabíró
felvezetett plusz 300 pontot nekünk, tőlük pedig levonta. Helyet cseréltünk és szépen motorfékkel beeresztettem a
Hilux-ot a katlanba, majd mikor leért nagy gáz adtam. Mivel én nem a Micsu nyomába mentem, ezért a gázadás mint
utólag kiderült felesleges volt. Szinte meg se rogyott alattam a talaj. Fordultam és egy lankásabb kijáraton
kijöttem. Pontok feljegyezve, majd iszkiri tovább. Aztán találkoztunk hülye kérdésekkel is, amikor pl. a négy
levert karóhoz értünk amikre piros festékkel spirálban vonal volt festve. A kérdés az volt hogy hány piros vonalat
látunk? Hát ha a spirál az egynek számit akkor négyet, de ha abból a szemszögből nézzük akkor négyszer hetet azaz
huszonnyolc. Szóval ez beugratós kérdés volt amire kisregény formájában válaszoltunk. Felváltva vezettünk Tibivel,
így elég jó tempóban haladtunk. Eltelt a rendelkezésre álló időnk és pontosan érkeztünk a célba. Szerencsére a
cél felé vezető úton még kettő KP-t be tudtunk gyűjteni, amik nem voltak számításba. Összesen 50 darab KP-t sikerült
összeszedni, amivel meg voltam elégedve. A menetlevél leadása után jól esett volna egy késői ebéd, de csak akkor
tették fel a kaját aminek még több óra kellett hogy megfőjön. Mivel otthon kis családunk már nagyon várt és amiért
jöttünk azt teljesítettnek vettük ezért pakoltunk és hazaindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor telefonon
hívtak a többiek és közölték velünk, hogy megnyertük a GPS pontkereső futam nappali és éjszakai részét. Nyereményünk
egy Hi-Lift emelő és két kupa lett amit otthon csak nagyon nehezen tudtunk megszerezni.
Köszönjük a rendezőségnek ezt a jól teljesíthető versenyt!
Jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozunk!
NNHoze
|