Cégünk vásárolt 2000-ben három Toyota Hiluxot... Szóval most nyáron megkerestem egy régi
ismerősömet (Gáspár Tibit), akinek egy
Suzuki Samurai-a van, hogy mi a helyzet az off road terén. Mire azt
mondta, hogy mennek "babodra". Mivel fogalmam sem volt, hogy mi is az amit ott lehet művelni
érdeklődve faggattam. Mivel már "nagy" terepjárósnak hittem magam, ezért én is ellátogattam
a fesztiválra. Tibiék megkértek, hogy vigyem el nekik a traktormintás kerekeiket, mert a Suzuba
nem fér be. Szívesen segítettem. Aztán mikor megérkeztünk, regisztrálták magukat, és addig
nyaggattak, míg aszem Tibi tesója Attila beregisztráltatott engem is.
Mivel már későn döntöttük el, hogy én is indulok az éjszakai trophy-n ezért már csak a profi kategóriába
jutott hely. Persze azt mondanom se kell, hogy a Mud-Terrain gumikon és a vonószemeken kívül semmi
se volt a kocsin ami a terepjárásra kellett volna. Navigátorom sem volt mert én egyedül mentem. Azért
Tibiék nem aggódtak e felől sem, mert pikk-pakk kerítettek nekem egy nagyon helyes, és ügyes
navigátort. Nem emlékszem a lány nevére, csak annyit tudok róla, hogy a barátja is versenyben
volt. Na mindegy. Nekivágtunk, mert beesteledett és eljött a rajtunk. Méterszámláló híján
a napi számlálót nulláztam bőszen és próbáltam megsaccolni, hogy a 170 méter az 0.1 és 0.2
közt hol is lehet. ;))) Mivel sokan mentek már el előttünk, ezért a nyomok árulkodóak voltak.
Persze volt olyan hely is ahol annyi nyom volt minden irányba, mint a fene. A kocsi, jól bírta.
Nem volt műszaki gondunk. Odaérve az első speciálhoz, már jókora sor várt minket.
A kocsit magunk mögött hagyva előre gyalogoltunk megnézni, hogy "mi a pálya?". Egy patakátkelés volt.
A piros autón jól látszik a víz mélysége és az, hogy az alja nem egyenes, hanem tele van
mély nyomokkal. Persze aggódásra semmi ok! A túloldalon egy Ural minden elakadónak szívesen
áll a rendelkezésre. Hehe. Persze kérdezték többen is tőlem, hogy ilyen autóval minek indulok
a PROFI kategóriában?! Sorra néztem végig, ahogy a jobbnál jobb autók, nagy kerekekkel hogyan
akadnak el az átkelés közben. Hát gondoltam, ennek a fele sem tréfa! Kérdeztem is: -Gyerekek!
Ezt hol lehet megkerülni??? Persze a válasz az volt, hogy a PROFIK-nak nincs kerülő.... :))
De jó! Aztán én is sorra kerültem és fél kettő félgázzal belementem. Éreztem, hogy egy kicsit
felült az alja valahol, úgyhogy tolattam egyet. Majd előre lassan. Majd megint megállt.
Úgyhogy megint tolattam. Próbáltam "kitapintani" a mederben lévő nyomokat, majd egyszer csak
erőre kapott a masina és mint aki jól végezte dolgát kisétáltam egyenesen át azon a patakon,
ahol több versenytársam is elakadt. Huuuu, de szerencsés voltam! ;)) Persze senki sem
gondolta volna, hogy ez így fog történni, főleg én nem.
A többi speciálhoz odaérve láttuk, hogy azokat már tényleg nem nekünk szalagozták körbe. Nagy
sorban állások voltak, nem mindenhol lehetett kerülni, így hát mi is néztük az épp versenyben lévőt.
Továbbhaladva egy bakháton felült a kocsim. Gondoltuk majd az előttem lévő Suzu segít átjutni,
úgyhogy elővettem egy spanifert, azt összekötöttük a két autót. A kiskocsi nagy lendületet vett,
majd úgy pattant vissza a kötél végéről mint, ha egy tankot próbálna kirántani. Persze a Hilux
meg se moccant. Mivel a spanifert nem seklivel rögzítettük ezért úgy rászorult a bütyök a vonószemre,
hogy csak késsel lehetett bontani. :((( Hiába. Gyakorlat o-ne. Aztán megkerült valahogy a kiskocsi,
és csörlővel visszahúzott. Kerestünk egy kerülőt és visszatértünk a kijelölt útra.
Sok helyen ment az út annyira benőtt helyeken, hogy a festés megkapta az alapot. Volt már egy-egy
karist a fényezésen na de ezek után már majdnem mindegy volt. Nem sajnáltam a kocsit
mert szerintem ezt a célt hivatott szolgálni. Amennyiben egy diszkó autóm lenne, akkor azzal biztosan
nem járnék ilyen helyeken.
Hát valamikor éjjel tájban beértünk a célba. Pontozólapokat leadtuk és eltettük magunkat nyugovóra, mert
szombaton várt ránt a triál... (Persze jó vicc lett volna, ha bekergetnek engem a szoftos kocsimmal a rövid
szűk, dimbes-dombos, triálpályákra.)
Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk, és kellően elfáradtunk ebben az éjszakai tájékozódási versenyen.
Elhatároztam, hogy legközelebb is fogok indulni, de már egy kicsit jobban felkészülve.
NNHoze
|